2022.11.29., kedd - Taksony
Tatabánya: -1o - 4o
Az ország 19 megyéjében

Családon belüli molesztálás és erőszak: soha nem magánügy!

Tóth Zsuzsa, 2022. július 14. - 18:32
Családon belüli molesztálás és erőszak: soha nem magánügy!
A molesztált gyereket sokszor zsarolja a bántalmazója, miszerint ezért, vagy azért ne beszéljen senkinek a történtekről – úgy sem hinne neki senki, megveri, rosszabb esetben megöli, és gyakorlatilag egy gyermektől nem elvráható, hogy félelmeit hátrahagyva nyíltan kérjen segítséget.
Ahogy országosan, úgy talán világviszonylatban sincs arról még csak a valóságot megközelítő statisztika sem, hogy hány gyermeket molesztáltak családon kívül, és azon belül is. Minden esetben ez egy rendkívüli trauma nekik, minek súlyát talán egy egész életen át cipelik, ha nem kapnak megfelelő segítséget.
Az áldozatok 70 százaléka lány, és az erőszakot legtöbb esetben az apa, nevelőapa, nagypapa, esetleg nagybácsi, vagy családhoz közeli barát követi el. Ezek a megmagyarázhatatlan cselekedetek nem csak a zűrös közösségekben fordulnak elő, kifejezetten sok ilyen történik kívülről teljesen „normális” családokban is, akik a külvilág felé már – már mintacsaládnak számítanak.
A molesztált gyereket sokszor zsarolja a bántalmazója, miszerint ezért, vagy azért ne beszéljen senkinek a történtekről – úgy sem hinne neki senki, megveri, rosszabb esetben megöli, és gyakorlatilag egy gyermektől nem elvráható, hogy félelmeit hátrahagyva nyíltan kérjen segítséget. Az anyák kulcsfontosságúak lehetnek az ilyen esetekben, de sokszor sajnos még tőlük sem számíthat megmentésére a saját gyermeke, ami, így kívülről is egészen hihetetlen, hát még belülről megélni ezt.
Ilyen esetekben három típusú anyát különböztetnek meg: aki valóban nem tudja mi történik, aki csak sejti, és aki tudja, de nem tesz semmit. Mert őt is bántják, zsarolják, molesztálják, és félelemben tartják, bár kérdés, hogy ez válasz e arra, hogy a gyermekét sem menti. Ám a szakemberek szerint az az anya, aki érdektelen az eseményekre, általában sivár érzelmi világgal rendelkezik, mentális gondja van, netán függő, és infantilis személyiség.
Ezért is van az, ha tudják is mi zajlik a négy fal között, nem tesznek semmit. Játsszák, hogy minden rendben van, titkolóznak, és a gyereket is erre biztatják, mert azt a látszatot szeretnék megőrizni a külvilág felé, hogy probléma mentes az életük.
Hasonlóan volt ezzel neve elhallgatását kérő áldozatunk is, kinek története nagyon hasonló a szakirodalmakban tárgyalt esetekhez, és bár elviekben a szakemberek tudják, mi lenne a megoldás, rajta ez már nem segít….
„ Tizenkettőtől – tizennégy éves koromig molesztált a nevelőapám. Anyával mind a ketten alkoholisták voltak és egyéb mentális problémákkal is küzdöttek. Anyukám régen drogozott is, nyolc évesen kellett végig néznem mindezt. A nevelőapám nem szedte a gyógyszereit, és nem járt pszichiáterhez sem. Anyut is bántotta, amikor terhes volt hozza vágta a falhoz a szemem előtt, és belevágta az asztalba. Rettenetes volt ezt látni, megélni…
Aztán jöttek a még durvább dolgok…Először a nevelőapám csak belenézett a nadrágomba, és mondta milyen gyönyörű a nemi szervem. Majd bejött utánam a fürdőbe, meg akart mosdatni, és elkezdett „ott” kotorászni. Én ekkor elkezdtem kiabálni anyukámnak, aki nem foglalkozott ezzel. Azt mondta, hogy ne szóljak, és én nem szóltam, magam sem tudom miért. Gyerekként azt hittem ez normális.
Volt olyan eset is, hogy megfogta anyám előtt a melleimet és elmondta neki, hogy nekem mennyivel szebbek, mint neki. Anyu csak kinevette, és én hiába panaszkodtam neki, nem érdekelte. Aztán egyszer megmasszírozott a nevelőapám, én az ölében feküdtem, és egyszer csak erekciója lett. Akkor szólt rá anya egyszer, össze is vesztek, mert mondta neki, hogy ez nem normális.
Tizennégy évesen lett egy párkapcsolatom, de a nevelőapám nem engedte fel hozzám a fiút, mint utólag kiderült, féltékeny volt a srácra, hogy én őt akarom helyette. És ez után történt meg az, amit soha az életemben nem fogok elfejteni... Arra keltem fel, hogy a péniszét dugja le a torkomon. Kiabálni akartam, de nem tudtam, és azt mondta, ha bárkinek elmondom vagy szólok anyunak, akkor neki vág a falnak, és lila, zöld foltos leszek. Nem mertem elmondani az akkori páromnak mi történt, anyunak viszont igen. Anya nem hitte el nekem, és ordított velem, hogy én miért hazudok? Anya soha nem hitt el nekem semmit…
Én tudom, hogy anyukám sem szent, hiszen nem főzött soha, nem dolgozott. Amikor én megszülettem ő azóta egy percet sem állt munkába, mindig elvárta, hogy tartsak el. Én csináltam minden házimunkát, én főztem, és ha valami nem úgy volt, ahogy kellett, ordított velem. Minden este úgy aludtam el, hogy sírtam, mert kiabáltak egymással részegen, meg leborogattak dolgokat. Szerettem volna anyának segíteni ezek után is, mert nagyon szerettem őt. De mindig a nevelőapámat választotta helyettem. Pedig kerestem neki megélhetési lehetőséget is, de nem akart élni vele. Azt mondta inkább én menjek el dolgozni 15 évesen.
Azt mondta nekem mindig anya, hogy nem akarja, hogy úgy nőjek fel, mint ő régen, hiszen az ő szülei is alkoholisták voltak és verték. Pontosan olyan traumákon kellett végig mennem, mint neki. Takarítottam a hányását, segítettem neki csak, hogy pihenjen másnaposan, neveltem a testvéreimet, közben az akkori párommal is inkább szakítottam, mert a kerítéshez szorított a nyakamnál fogva, mert éppen összevesztünk.
Ugyan az iskolában én voltam a vicces lány, aki mindig jó kedvű volt, csak a legjobb barátnőm tudott ezekről illetve a legjobb barátom. Felvágtam a karom, anyám üvöltött, de másképp már nem tudtam elviselni azt a sok rosszat, amit minden nap kapok. Az ordítást, azt hogy mindent rosszul csinálok. Azt mondta elküld pszichológushoz, de magától is rájött, ha én ezeket elmondom a pszichológusnak ő fog rosszul járni vele. Így sosem jutottam el.
Majd jött a “megváltás”. Tizenhat évesen kidobott otthonról. Megint csak kiabált velem, hogy egy mihaszna szar vagyok, meg kéne halnom, dagadt disznó vagyok – 55 kiló voltam akkor. Volt, hogy nem ettem semmit, mert nem adott pénzt a suliba, vagy nem volt kaja otthon, mert a cigi meg a pia fontosabb volt.
Aztán miközben ordított velem már fel órája, hogy költözzek el, kezet akart emelni rám. Ő lepődött meg a legjobban, amikor megfogtam a kezét, ami éppen felém jött, hogy felpofozzon. Csendben fogtam magam, összepakoltam a cuccom egy részét, és elmentem. Soha többet nem mentem haza. Most, tizenkilenc éves vagyok, és jó helyen élek a nagymamáméknál, akik befogadtak, és gondomat viselik már lassan három éve. Sose volt igazán jó kapcsolatom velük, mégis egy szó nélkül megöleltek, és azt mondtak, hogy lakjak náluk.
Az első egy évben ugyanúgy vágtam magam. Hiányzott anya és a tesóim. Nem tudtam róluk semmit, a mai napig sem nagyon, mert akárhányszor látni akartam őket valami kamu kifogás mindig közbe jött. Azóta azonban van egy szerető családom, egy párom, a párom családja, akik úgy szeretnek, mint ahogy anyának kellett volna szeretnie. De néha rám jön a síró görcs anya miatt. A világon mindennel jobban szerettem őt. Mindennél és mindenkinél. Mostanság keresett fel újból. Ilyenkor egy pár napig imád szeret engem, aztán nem beszélünk fel évig. Rettenetesen faj, hogy így játszik az érzéseimmel…..”
Jellemzően amikor egy gyermek zaklatás áldozata lesz, nem is arra haragszik igazán, aki elkövette ellene a rémtetteket, hanem arra – aki gyakorta az anya - nem védte meg. Hiszen ki mástól várhatta volna ezt, mint attól az embertől, aki a legközelebb áll hozzá? Ha még ő sem tesz semmit, akkor úgy érezheti, senkire sem számíthat, és a világ legmagányosabb embere lesz, majd pótcselekvésekbe menekül. Önvagdosás, drog, alkohol…
Sokaknak közülük ezek olyan örök pecsétek, ami után már nem lesz normális életük, ha nem kérnek szakemberi segítséget. Önbizalom hiányos felnőttek lesznek, párkapcsolati, munkahelyi, szociális problémákkal, és a jellemző zárkózottság mellett, ott a szeretet utáni vágy, ami örökké munkálkodik bennük. Hiszen nem kapták meg gyermekként, kapta helyette bántalmazást, amit talán sosem heverhetnek ki teljesen…
Segítségre van szükséged? Van hova fordulnod: https://unicef.hu/ezt.../segitunk/hova-fordulj-a-bajban